Létfontosságú a szülői szerep a digitális korszakban

"...A mi vélekedéseink és meggyőződéseink csak a mi számunkra érvényesek. Az ifjúság elé tárjuk őket és azt mondjuk: így látjuk mi a világot. Nézzétek meg most már ti is, milyennek mutatja magát nektek. Képességeket ébresszünk fel, és ne meggyőződéseket közvetítsünk. Ne a mi igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a mi személyiségünkben." (Rudolf Steiner)

Napjainkra alapjaiban változott meg önmagunk és a társas világ megismerési folyamata. Az okostelefonok, személyi számítógépek és az internet kiegészítik, adott esetben háttérbe szoríthatják a hagyományos (személyes kapcsolatokon keresztül történő) tapasztalatszerzési mintákat. Hol is lenne ennek nagyobb jelentősége, mint azok életében, akiknek identitása még csak most formálódik, akiknek egy ilyen változó világban kell megtanulniuk, hogyan alakítsanak ki sikeres és biztonságot nyújtó társas kapcsolatokat? A képernyős felületekben gazdag világban egyáltalán nem mindegy, honnan szerzi ismereteit egy kiskamasz és az interneten keresztül milyen értékítéletekkel, véleményekkel találkozik.

Rendkívül fontos lenne tehát, hogy mindig legyen egy felnőtt a gyerek mellett, aki ellenőrzi a forrás hitelességét, aki a virtuális világban való kalandozást épp úgy figyeli és szükség esetén korlátozza, ahogy azt a valós életben is tennie kell! Tény, hogy a Z generáció fiataljainak digitális világról való tudása jóval meghaladja szüleikét, de ezzel együtt ŐK MÉG MINDIG GYEREKEK! Optimális érzelmi és értelmi fejlődésükhöz szükségük van arra, hogy a televízión és az interneten keresztül hozzájuk eljutó szűretlen információkat valaki megfelelő kontextusba helyezze számukra. Annál is inkább így van ez, mert a dr. Kósa Éva, dr. Antalóczy Tímea és dr. László Miklós által végzett kutatások eredményei elszomorító képet festenek e témában.

A szakemberek a 2011 szeptemberében megrendezett VI. Nemzetközi Médiakonferencián ismertették akkori kutatási eredményeiket. 13 és 17 éves kor közötti gyerekek médiahasználati szokásait vizsgálták. Az eredmények alapján többek között elmondható: 
- a 13 és 17 év közötti kamaszok 91%-a internettel ellátott háztartásban él 
- 65%-uk mindenféle ellenőrzés és szabályok nélkül használhatja a világhálót és a televíziót.
2013 szeptemberében a következő Médiakonferencián a kutatók bemutatták legfrissebb adataikat:
- az internet hozzáférés már szinte teljes volt: 95% 
- a megkérdezettek felénél (48-62%) továbbra sem vonatkozik semmilyen szabály a tv és internet használatra. 
- 80%-uknál korlátozás nélkül engedik, hogy profilt hozzanak létre közösségi oldalon! 
- még egy figyelmet érdemlő adat: az általános iskolások 68%-a 10 ÉVES KOR ELŐTT már internetezett, míg a középiskolásoknak csak a 23%-a (mindössze 4 év van közöttük) !!!

A számok önmagukért beszélnek: két év alatt alig történt változás a szülői hozzáállásban! Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, a tudatos és megfontolt szülői nevelés a digitális világban szocializálódó generáció számára nélkülözhetetlen feltétele a stabil értékekkel bíró személyiség kialakulásának! 
Technikai oldalról a szülők rendelkezésére állnak nagyszerű lehetőségek: a gyermek számára létrehozott felhasználói fiók a számítógépen vagy az internetes szűrőprogramok. Célszerű ezeket együttesen használni. Ehhez nyújt segítséget ez a weboldal, itt minden hasznos információt megtalálhatnak! Természetesen a személyes kapcsolatokon keresztül is rendelkezés állnak alternatívák, melyek segíthetik a szülők "munkáját". Ezekről részletesen a következő bejegyzésekben fogok írni.

Jövő héten a közösségi médiák kapcsolatokra, identitásra gyakorolt hatásaival foglalkozok majd! Olvassák a blogot akkor is!

Milyen kamasznak lenni?

"...Aki pedig jól ül a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. (...) A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek válogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletnél." Vekerdy Tamás

Az előző három bejegyzésemben főként az alfa generáció (2010 után születettek) iránti felelősségvállalás fontosságát és annak lépcsőfokait mutattam be. Nem titkolt szándékom volt továbbá, hogy ezekkel az írásokkal közelebb hozzám a Z generációt nevelőkhöz azoknak a változásoknak a gyökereit, amelyek jellemzik a mai tizenévesek életét. Ha tisztán látjuk, milyen értelmi és érzelmi alapra építkezik az adott fiatal, megérthetjük az esetleges problémákat, így érdemben tudunk segítséget nyújtani.

Mai írásomban - mielőtt mélyebben belemerülnék a Z generáció világába - fontosnak tartom áttekinteni a serdülőkor jellemzőit. Hiszen nem csak a megváltozott körülmények miatt van különös helyzetben ez a generáció, hanem azért is, mert mindez a változás életük egyik legfontosabb fejlődési szakaszát érinti.

A kamaszkor átmenet a gyerekkorból a felnőttkorba. Nagyjából - egyéni sajátosságoktól függően - tizenkét éves kortól tizenkilenc éves korig tart. Ez a legnehezebb leírható életszakasz. A serdülőkort gyakran jellemzi, lázadás, belső zűrzavar, ezért is tartják ezt az időszakot a "vihar és stressz" korszakának. (Atkinson és Hilgard 2005, 122.) A felnőtté válás folyamata nem zajlik le automatikusan! Komoly próbatétel mind a szülők, mind a gyerekek számára. Ez a folyamat szinte minden esetben feszültségek és konfliktusok forrása.

A pubertás évei alatt a fiatalok jelentős kognitív, érzelmi és szociális átalakuláson mennek át. Ez az időszak jelentős hatást gyakorol testképükre, önértékelésükre és kapcsolataikra. Erik Eriksen pszichoanalitikus szerint a serdülőkor legfontosabb feladata a személyes identitás kialakítása. (Atkinson és Hilgard, 2005) Az identitás megszerzése a húszas évek elején vagy közepén következik be. Mindaddig azonban, az egyén nem rendelkezik olyan belső normákkal, melyek segítségével értékelni tudná magát az élet fontos területein vagy el tudna igazodni a különböző helyzetekben. Ahhoz, hogy a felnőtté válás útján sikerrel járjanak, el kell sajátítaniuk a hétköznapi élethelyzetekben való megfelelő viselkedést. Meg kell tanulniuk felülemelkedni a különböző konfliktushelyzeteken, magabiztos és harmonikus viszonyt kialakítani önmagukkal, szüleikkel és barátaikkal, illetve tudniuk kell kezelni az iskolai feladatok miatt rájuk nehezedő stresszt. Ez pedig egyáltalán nem könnyű.

Sőt, határozottan állítom, nehéz helyzetben vannak a Z generáció fiataljai! Gondoljanak csak bele: két világba is szocializálódniuk kell.. Az egyik a szüleik által is jól ismert offline, a másik a képernyős felületekkel zsúfolt, ingergazdag online világ. S, ha az offline térből hiányoznak a stabil alapok, ne is lepődjön meg senki azon, ha az online térben való létezés komoly problémákat okoz a gyerek személyiségének fejlődésében!

Következő bejegyzéseimben e két létezés közötti különbségekről, összefüggésekről és ezeknek a fiatalok életére gyakorolt hatásairól írok. Olvassák a blogot akkor is!

Niki

Játékosan mesélni, mesésen játszani

"Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyekből és amelyekre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény." (Kádár, 2013) Kedves Olvasó, abban szeretnék segíteni, hogy ne legyen labilis az építmény! Ma ott folytatom, ahol múlt héten abbahagytam: a játéknak és a mesének az érzelmi intelligencia (EQ) fejlődésében betöltött szerepénél. 

A saját test megtapasztalása, a valódi kihívások és feladatok döntő fontosságúak az agy számára - állítja Gerald Hüther német agykutató és fejlődés-neuropszichológus. (Nemes, 2009) Egyszerű példákra gondoljanak csak: fára mászás, közös túrázás, szabad játék. Ezek amellett, hogy a cselekvés révén nagyszerű feszültséglevezetők a gyermek számára, kognitív (megfigyelési, észlelési-érzékelési, emlékezeti, gondolkodási) képességeinek kibontakozását is biztosítják. Fontos, hogy a gyerekek olyan dolgokkal foglalkozzanak, amiket megértenek és alakítani tudnak, tehát aktívan beleszólhatnak a történésekbe. Ettől fosztjuk meg, amikor ideje korán televízió elé ültetjük őket. 

A mindennapi életben megmutatkozó példa erre, amikor a kisgyerek először ül a tévékészülék elé. Beszélgetni próbál vele, igyekszik segíteni a szereplőknek, figyelmezteti őket, ha veszély leselkedik rájuk. :) A televízió esetében azonban csak egyetlen dologba szólhat bele: a kívánt csatorna kiválasztásába. Így a legtöbb esetben néhány hét után szomorúan veszik észre, hogy nem tudnak beleszólni a történésekbe és feladják. Veszélyes folyamat zajlik ekkor: a gyerek "megkérdőjelezi önhatékonyságának egy részét."(Nemes 2009, 406.) Ezért javasolja a német professzor, hogy a kicsi iskolakezdés előtt ne kerüljön kapcsolatba tévével vagy számítógéppel. Azt gondolom, napjainkban ez egyre inkább tarthatatlan! Talán az lenne a legfontosabb, hogy mindenképpen megfelelő korlátok és felügyelet mellett engedjük a gyereket élete első néhány évében a képernyős felületek világába. Tehát ne engedjük, hogy a számítógépes játékot válassza a bújócska vagy a homokozás helyett, ne ültessük le a tévé elé, ahelyett, hogy mesélnék neki!

Tudom, a meséléshez idő kell, de ennek a minőségi időnek a hiánya az, amit ha nem adunk meg a gyereknek, megbosszulja önmagát. Nincs is annál fájdalmasabb érzés egy kisgyermek számára, mint az, hogy nincs rá elég idő, hogy kapkodva mesél a szülő. A mesélésnek csak akkor van jótékony hatása, ha nem akarjuk azt lerövidíteni és hagyunk időt a feldolgozására. (Kádár, 2013)

Mesehallgatás során a gyermek nemcsak a mesélőre figyel, hanem befelé is, megelevenedik előtte a történet. Intenzív belső munkát végez: elképzeli, amit hall és megrajzolja saját belső képi világát. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a mesélővel való személyes kapcsolata révén érzelmi biztonságban érzi magát. Ha a gyerek sokszor hallgat mesét, akkor gyakorlata lesz a belső képkészítésben, ezáltal válhat az olvasás is izgalmassá számára.  Látszólag ugyan passzív tevékenység az olvasás, agytechnikailag azonban számos dolog történik. A betűket szavakká, a szavakat mondatokká, azokat pedig képekké fűzi össze az olvasó. Sohasem a betűt látja, hanem azt a fantáziavilágot, ami megelevenedik lelki szemei előtt. Ettől a kreativitástól sőt, magától a gondolkodástól is megfosztja a tévé a gyereket: a külső képek azonnal leállítják a belső képkészítést, nem használja a fantáziáját.(Kádár, 2013)

A bejegyzés végére érve remélem, a kedves Olvasó számára átláthatóvá vált, milyen nagy felelőssége van a szülőnek abban, hogy gyermeke értelmileg és érzelmileg stabil alapokra építkezhessen!

A csodálatos gyermeki világ előtt tisztelegve mai bejegyzésemet egy gyerekszájjal zárom. 4 éves kisfiú és Édesanya beszélget: 
"- Miért puszilgatod mindig Anya kezét?
 - Mert azzal csinálsz nekem mindent" :')
(Forrás: Gyerekszáj|Facebook)

Jövő héten újra jelentkezek, olvassák a blogot akkor is! 
Niki