2015. május 19., kedd

Útmutató a privát szféra védelméhez a közösségi oldalakon

Múlt heti bejegyzésemet folytatva, ma a közösségi oldalak kapcsán a privát szféra megőrzésének fontosságáról írok. Mielőtt a közösségi médiák használatának alapvető szabályaival foglalkoznék, érdemes tisztázni valamit: a biztonságos böngészés alapjait először a gyerek képeivel az internetet teleszóró szülőnek kell megtanulnia. (Kugler, 2014)

Teljesen érthető, hogy egy eljegyzéskor, esküvőkor, gyerekszületéskor vagy a gyermek megható, vicces pillanataikor az az érzés dominál az emberben, amit Shakespeare is megfogalmazott a 75. szonettben: "a világ lássa kincsemet". De álljunk meg egy percre!

Kérem a mélyen tisztelt Olvasót, ne bántódjon meg a következő sorokon! Napjainkban megszaporodtak a közösségi oldalakon az újszülött- és gyerekfotók. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy az újszülöttnek a születését követő pár órában szülei már létrehozzák digitális lábnyomának első körvonalait: fotót töltenek fel a pólyába takart vagy épp meztelen csecsemőről a közösségi oldalra. A kisbabák csodálatosak, legyenek is büszkék rájuk szüleik, de ehhez nem kell a szinte azonnali és folyamatos képmegosztás. Őszinte kíváncsisággal kérdezem, mi köze több száz (ne adj Isten 1-2 ezer) embernek ahhoz, hogy néz ki újszülöttünk, hogy áll rajta az első kiscipő, mikor teszi meg az első lépéseket stb.? Félre értés ne essék, nem azt mondom ezzel, hogy a szülő egyetlen fotót se tegyen közzé gyermeke csecsemő - és kisgyerekkori éveiből - hisz Ő életének büszkesége, legnagyobb kincse! Azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy a legtöbb felhasználó életének legszebb, legintimebb pillanatait mutatja meg a közösségi oldalakon. Anélkül, hogy tisztába lenne annak hosszú távú lélektani hatásaival.
Az egyik legnagyobb veszélye ennek az online magatartásnak a szülő-gyerek viszony tekintetében a hitelesség elvesztése. Hogyan lehetne hiteles az a szülő, aki tudatos internethasználatra próbálja nevelni gyerekét, miközben annak idején teleszórta a közösségi oldalt csemetéje kiskori képeivel? Ez az ambivalens viselkedés könnyen odavezethet, hogy a gyerek nem fogja komolyan venni szülei véleményét ebben a témában, egész egyszerűen hiteltelenné válhat a felnőtt. Mondanom sem kell, ezzel a szülő elveszíti annak a lehetőségét, hogy felelősségteljes digitális polgárt neveljen gyermekéből! Ha elfogadják a javaslatomat (természetesen ez pusztán egy szubjektív vélemény), akkor kérem, próbálják meg minimalizálni a csemetéről feltöltött képek, bejegyzések számát: évente 4-5 fotó tökéletesen elég arra, hogy a gyerekükkel közös életükből megmutassanak néhány szeletet másoknak, de ne legyen minden átélt pillanatnak lenyomata a világhálón! Az maradjon meg azoknak, akikkel közeli kapcsolatban állnak, üljenek le beszélgetni velük és közben nézzék meg együtt a képeket, meséljék el a hozzájuk tartozó történeteket.

Továbbá, nem tartom egészségesnek, ha egy 10-13 éves kiskamasz, amikor először lép be egy közösségi oldalra a csecsemő- kisgyermekkori képeit viszontlátja szülei oldalán. Ezek lehet, hogy a felnőtt számára nagyon cukik, de a sérülékeny lelkű kamasz számára ciki lehet! Még egy fontos mozzanat: semmiképpen se jelöljük meg gyermekünket egy fotón, az ő beleegyezése nélkül. Hadd dönthesse el Ő, mit szeretne megosztani magáról!
Kedves Olvasó, tudom erős mondatok voltak ezek, de ha megköveznek érte sem fogok másként gondolkodni, mert hiszem, hogy csak az előrelátó, tudatos hozzáállás segíthet! Személyes véleményem pedig az, hogy a közösségi oldalakon létrehozott profilunk nem hírportál az életünkről, aminek naprakésznek kell lennie. Ezek olyan platformok, ahol kapcsolatokat tarthatunk fenn, hasonló gondolkodású emberekkel "beszélgethetünk", információt adhatunk és kaphatunk (megfelelő kontroll mellett). S, mint ilyen van néhány alapszabálya, amit meg kell tanítani a kiskamaszoknak, serdülőknek:
1. Emlékeztesse tizenévesét, hogy BÁRKI LÁTHATJA a posztjait megfelelő beállítások hiányában. A potenciális munkaadó, a főiskola/egyetem személyzete böngészheti a közösségi oldalakat. Kérje meg a kamaszt, hogy gondolkodjon el azon, akik megnézik az ő oldalát, milyennek láthatják őt a posztjai és fényképei alapján.
2. Értesse meg vele, hogyan legyen jó digitális polgár! Íme az ökölszabály: HA VALAMIT NEM TENNE KI AZ ISKOLAI FALIÚJSÁGRA, AKKOR NE TEGYE KÖZZÉ AZ INTERNETEN SEM!!!
3. Látogassák meg együtt az oldalak biztonsági "füleit". Ezeket általában az "About us" (Rólunk) vagy a "Privacy Policy" (Adatvédelem/Beállítások) menüpontban találják meg. Itt végezzék el a szükséges beállításokat!
4. Értessük meg vele, hogy mindenképpen tartson meg néhány információt magának, legyen privát szférája! Címe, telefonszáma, pontos születési ideje privát kell maradjon!
5. Bármit, amit online "termelnek" (komment, üzenet, poszt, videó, fénykép) meg lehet vágni, ki lehet emelni az eredeti kontextusból, körbe lehet küldeni. Ha valakit megoszt online felületen az kikerül az ő ellenőrzése alól, így tudják vele bántani őt vagy valaki mást. Az online létrehozott dolgok, örökre megmaradnak (hiába is törli le őket)! Mondja el neki: amit nem tenne meg a valós életben, ne tegye online sem!!!
6. Kerülje el a drámát a gyerek! Ne továbbítson káros üzeneteket, kínos fényképeket!
7. Kerülje az idegeneket! Mondja el gyerekének, hogy az emberek nem mindig azok, akiknek online térben mutatják magukat! Magyarázza el, ha valaki, akit nem ismer beszélgetést kezdeményez, annak nem kell válaszolnia, de értesítse Önt az esetről!
8. Ne jelentkezzen be arról a helyről, ahol épp tartózkodik! Nagyon csábító lehet vele dicsekedni, de nem biztonságos a tizenévesek számára! Inkább élje át a pillanatot, ne a telefont nyomkodja!
(Forrás: Common Sense Media)

Jövő héten újra jelentkezem, olvassák a blogot akkor is!
Niki

2015. május 11., hétfő

Énmegjelenítés és annak kockázatai a közösségi oldalakon

"A technológia iránti rajongásunk a szeretet egyszerű alternatívája." Jonathan Franzen

Ahogy ígértem, mostantól elsősorban a közösségi hálózatokkal fogok foglalkozni. Egy 2013-as hazai tanulmány szerint a megkérdezett 13-16 évesek 76%-a rendelkezett saját profillal legalább egy közösségi oldalon! Biztosak lehetünk abban, ez a szám azóta csak nőtt! Alapvető fontosságú tehát, hogy a szülő minél többet tudjon arról, ezek az oldalak milyen hatással lehetnek a gyerekekre.

A közösségi oldalak használata három területen jelenthet kockázatot a gyerek- és serdülőkorban. Sőt, azt hiszem, mindannyiunk életében. A különbség - mint korábban már említettem - abban van, hogy ezek a fiatalok személyiségfejlődésük legsérülékenyebb korszakában vannak! Ez a három terület a következő: identitás-megjelenítés (privát szféra), kapcsolatok és addikció (függőség). Mindhárom témával külön foglalkozom, mert mindegyik megérdemel egy-egy önálló bejegyzést! Mai írásomban az identitás-megjelenítés témakörébe avatom be az Olvasót. Nagy valószínűséggel, jövő héten is ezt folytatom majd, hiszen elengedhetetlen ennek a területnek a részletes megismerése.
A közösségi médiák használatát két alapvető emberi szükséglet motiválja: 1) a valahova tartozás érzése és 2) az önmegjelenítés szükséglete (jó benyomás keltésére való folyamatos törekvés). Utóbbival foglalkozom most részletesen. A közösségi oldalakon létrehozott profilok és az ott tanúsított online létezés jellemzői az énmegjelenítés egy teljesen új formáját jelentik. Ez a virtuális identitás, az avatár, ami az Informáicós Technológia (angol nyelvű rövidítése: IT) világában terjedt el, mint az internetfelhasználónak a virtuális világban való vizuális megtestesülése. Az avatárok által az egyén lehetőséget kap arra, hogy közöljön valamit magáról, megalkosson egy számára ideális vagy vágyott személyiséget. (Tari, 2011) A leggyakoribb felhasználói viselkedés mögött kétségtelenül felfedezhető az önmegjelenítés szükséglete: szinte mindenki folyamatosan arra törekszik, hogy jó benyomást keltsen. Bejelentkezik egy romantikus vacsoráról, fotót posztol  tengerparti nyaralásról, nagycsaládi eseményekről vagy az újonnan beszerzett legmenőbb ruhadarabról, a sikeres vizsgákról stb. Ez számos igen komoly veszélyt rejt magába! 

Egyrészt megtörténhet - különösen gyerek- és kamaszkorban -, hogy az egyén nem tudja meghúzni a határvonalat a valós élet és a közösségi oldalak világa között, nem tud stabil identitás kialakítani. Fontos megjegyezni, hogy nem mindenkinél tapasztalható eltérés a két személyiség között, de az biztos, hogy amit begépelünk egy internetes oldalon az nem pontosan ugyanaz, amit személyes interakció során mondanák. Senki sem tudja teljes hitelességgel ugyanazt nyújtani online, mint offline. (Tari, 2011) Prózaian egyszerű oka van ennek: az interneten lehetőségünk van átgondolni, amit leírunk vagy kitörölni, ha nem tetszik az első megfogalmazás és újraírni. Sőt, a mimikánk és a gesztusaink sem árulnak el minket - hiába az emotikonok használata. Személyes beszélgetés során erre aligha van lehetőségünk, az sokkal spontánabb interakció. Véleményem szerint az interneten zajló énmegjelenítés: steril, és nem a szó legnemesebb értelmében írom ezt. Csak azt és csak úgy tárom fel mások előtt, amiről azt hiszem, jó színben tüntethet fel engem. Itt a másik komoly kockázat: tinédzserkorban rendkívül fontos a kortársak véleménye, így a legtöbb fiatal ismerősei vagy akár ismeretlenek profiljaihoz hasonlítja magát. Ez azonban MINDIG TORZ KÉPET MUTAT - az előbb említettek miatt! Fontos a gyerekben tudatosítani, hogy az nem maga az ÉLET, sokkal inkább egy SZÍNHÁZ! Elnézését kérem kedves Olvasó az erős szóhasználatért, de úgy érzem, így tudom a leghatékonyabban érzékeltetni a kockázatokat. 
Az online létezés, főként a megosztás funkció kapcsán Tari Annamária egy lényeges mozzanatra hívja a figyelmet, ami nagyban befolyásolja a tizenévesek személyiségének alakulását: ez az érzelmi inkontinencia. Ahhoz, hogy képesek legyünk érzelmileg feldolgozni az élet eseményeit, a konfliktusokat, szükség van megértő érzelmekre és időre. A valódi megértés és feloldás lélektani folyamata hosszú időt vesz igénybe, s ezalatt jó, ha az egyén ezeket a tartalmakat nem adja ki magából. Azért van szükség erre a "magában tartása", avagy a tartalmazásra, mert így lehetőség van átgondolt döntéseket hozni. Ez pedig az ideális és elérni kívánt felnőtt személyiség egyik legfontosabb jellemzője. (Tari, 2010) A közösségi oldalakon a legtöbb Z generációs (ez természetesen nem csak rájuk jellemző) egy feszült érzelmi helyzetben azonnal "kiírja"magából a történteket: saját pszichés tartományából egy publikus térbe helyezi át érzelmeit. Ezzel feloldja a tartalmazás szükséges zárlatát, ugyanis inkontinens (lélektani értelemben annyit tesz: katarzisélmény nélküli) módon engedi ki a lelki tartalmakat. Így az egyént érő ingerek egyáltalán nem vagy később kerülnek valóban feldolgozásra. A kiskamasz ezáltal nem tanulja meg, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni, nem elmenekülni előlük. (Tari, 2010) Ezért is rendkívül fontos, hogy legyen egy személy a gyerek életében, aki hitelesen képviseli a személyes jelenlét és a valódi érzelmi átélés fontosságát!!!

Félreértés ne essék, a közösségi oldalon való létezés a kockázatok mellett lehetőségeket is rejt magába (pl. nyitottabb személyiség kialakulását, rugalmasabb gondolkodást stb), minden attól függ, sikerül-e tudatos, megfontolt digitális polgárt nevelni a gyerekekből. Következő bejegyzésemben az énmegjelenítés egy másik fontos területével, a privát szférával foglalkozok majd. Addig is nézzék végig az alábbi videót, rendkívül érzékenyen mutatja be, miként uralhatja minden pillanatunkat a digitális világ.

Niki