Ahogy ígértem, mostantól elsősorban a közösségi hálózatokkal fogok foglalkozni. Egy 2013-as hazai tanulmány szerint a megkérdezett 13-16 évesek 76%-a rendelkezett saját profillal legalább egy közösségi oldalon! Biztosak lehetünk abban, ez a szám azóta csak nőtt! Alapvető fontosságú tehát, hogy a szülő minél többet tudjon arról, ezek az oldalak milyen hatással lehetnek a gyerekekre.
A közösségi oldalak használata három területen jelenthet kockázatot a gyerek- és serdülőkorban. Sőt, azt hiszem, mindannyiunk életében. A különbség - mint korábban már említettem - abban van, hogy ezek a fiatalok személyiségfejlődésük legsérülékenyebb korszakában vannak! Ez a három terület a következő: identitás-megjelenítés (privát szféra), kapcsolatok és addikció (függőség). Mindhárom témával külön foglalkozom, mert mindegyik megérdemel egy-egy önálló bejegyzést! Mai írásomban az identitás-megjelenítés témakörébe avatom be az Olvasót. Nagy valószínűséggel, jövő héten is ezt folytatom majd, hiszen elengedhetetlen ennek a területnek a részletes megismerése.
A közösségi médiák használatát két alapvető emberi szükséglet motiválja: 1) a valahova tartozás érzése és 2) az önmegjelenítés szükséglete (jó benyomás keltésére való folyamatos törekvés). Utóbbival foglalkozom most részletesen. A közösségi oldalakon létrehozott profilok és az ott tanúsított online létezés jellemzői az énmegjelenítés egy teljesen új formáját jelentik. Ez a virtuális identitás, az avatár, ami az Informáicós Technológia (angol nyelvű rövidítése: IT) világában terjedt el, mint az internetfelhasználónak a virtuális világban való vizuális megtestesülése. Az avatárok által az egyén lehetőséget kap arra, hogy közöljön valamit magáról, megalkosson egy számára ideális vagy vágyott személyiséget. (Tari, 2011) A leggyakoribb felhasználói viselkedés mögött kétségtelenül felfedezhető az önmegjelenítés szükséglete: szinte mindenki folyamatosan arra törekszik, hogy jó benyomást keltsen. Bejelentkezik egy romantikus vacsoráról, fotót posztol tengerparti nyaralásról, nagycsaládi eseményekről vagy az újonnan beszerzett legmenőbb ruhadarabról, a sikeres vizsgákról stb. Ez számos igen komoly veszélyt rejt magába!
Egyrészt megtörténhet - különösen gyerek- és kamaszkorban -, hogy az egyén nem tudja meghúzni a határvonalat a valós élet és a közösségi oldalak világa között, nem tud stabil identitás kialakítani. Fontos megjegyezni, hogy nem mindenkinél tapasztalható eltérés a két személyiség között, de az biztos, hogy amit begépelünk egy internetes oldalon az nem pontosan ugyanaz, amit személyes interakció során mondanák. Senki sem tudja teljes hitelességgel ugyanazt nyújtani online, mint offline. (Tari, 2011) Prózaian egyszerű oka van ennek: az interneten lehetőségünk van átgondolni, amit leírunk vagy kitörölni, ha nem tetszik az első megfogalmazás és újraírni. Sőt, a mimikánk és a gesztusaink sem árulnak el minket - hiába az emotikonok használata. Személyes beszélgetés során erre aligha van lehetőségünk, az sokkal spontánabb interakció. Véleményem szerint az interneten zajló énmegjelenítés: steril, és nem a szó legnemesebb értelmében írom ezt. Csak azt és csak úgy tárom fel mások előtt, amiről azt hiszem, jó színben tüntethet fel engem. Itt a másik komoly kockázat: tinédzserkorban rendkívül fontos a kortársak véleménye, így a legtöbb fiatal ismerősei vagy akár ismeretlenek profiljaihoz hasonlítja magát. Ez azonban MINDIG TORZ KÉPET MUTAT - az előbb említettek miatt! Fontos a gyerekben tudatosítani, hogy az nem maga az ÉLET, sokkal inkább egy SZÍNHÁZ! Elnézését kérem kedves Olvasó az erős szóhasználatért, de úgy érzem, így tudom a leghatékonyabban érzékeltetni a kockázatokat.
Az online létezés, főként a megosztás funkció kapcsán Tari Annamária egy lényeges mozzanatra hívja a figyelmet, ami nagyban befolyásolja a tizenévesek személyiségének alakulását: ez az érzelmi inkontinencia. Ahhoz, hogy képesek legyünk érzelmileg feldolgozni az élet eseményeit, a konfliktusokat, szükség van megértő érzelmekre és időre. A valódi megértés és feloldás lélektani folyamata hosszú időt vesz igénybe, s ezalatt jó, ha az egyén ezeket a tartalmakat nem adja ki magából. Azért van szükség erre a "magában tartása", avagy a tartalmazásra, mert így lehetőség van átgondolt döntéseket hozni. Ez pedig az ideális és elérni kívánt felnőtt személyiség egyik legfontosabb jellemzője. (Tari, 2010) A közösségi oldalakon a legtöbb Z generációs (ez természetesen nem csak rájuk jellemző) egy feszült érzelmi helyzetben azonnal "kiírja"magából a történteket: saját pszichés tartományából egy publikus térbe helyezi át érzelmeit. Ezzel feloldja a tartalmazás szükséges zárlatát, ugyanis inkontinens (lélektani értelemben annyit tesz: katarzisélmény nélküli) módon engedi ki a lelki tartalmakat. Így az egyént érő ingerek egyáltalán nem vagy később kerülnek valóban feldolgozásra. A kiskamasz ezáltal nem tanulja meg, hogy a nehézségekkel szembe kell nézni, nem elmenekülni előlük. (Tari, 2010) Ezért is rendkívül fontos, hogy legyen egy személy a gyerek életében, aki hitelesen képviseli a személyes jelenlét és a valódi érzelmi átélés fontosságát!!!
Félreértés ne essék, a közösségi oldalon való létezés a kockázatok mellett lehetőségeket is rejt magába (pl. nyitottabb személyiség kialakulását, rugalmasabb gondolkodást stb), minden attól függ, sikerül-e tudatos, megfontolt digitális polgárt nevelni a gyerekekből. Következő bejegyzésemben az énmegjelenítés egy másik fontos területével, a privát szférával foglalkozok majd. Addig is nézzék végig az alábbi videót, rendkívül érzékenyen mutatja be, miként uralhatja minden pillanatunkat a digitális világ.
Niki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése