Milyen kamasznak lenni?

"...Aki pedig jól ül a családja által nyújtott érzelmi biztonságban, az nem lesz függő. Az lesz függő, aki óriási érzelmi nélkülözéssel érkezik a kamaszkorba, és ezt próbálja pótolni. (...) A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek válogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletnél." Vekerdy Tamás

Az előző három bejegyzésemben főként az alfa generáció (2010 után születettek) iránti felelősségvállalás fontosságát és annak lépcsőfokait mutattam be. Nem titkolt szándékom volt továbbá, hogy ezekkel az írásokkal közelebb hozzám a Z generációt nevelőkhöz azoknak a változásoknak a gyökereit, amelyek jellemzik a mai tizenévesek életét. Ha tisztán látjuk, milyen értelmi és érzelmi alapra építkezik az adott fiatal, megérthetjük az esetleges problémákat, így érdemben tudunk segítséget nyújtani.

Mai írásomban - mielőtt mélyebben belemerülnék a Z generáció világába - fontosnak tartom áttekinteni a serdülőkor jellemzőit. Hiszen nem csak a megváltozott körülmények miatt van különös helyzetben ez a generáció, hanem azért is, mert mindez a változás életük egyik legfontosabb fejlődési szakaszát érinti.

A kamaszkor átmenet a gyerekkorból a felnőttkorba. Nagyjából - egyéni sajátosságoktól függően - tizenkét éves kortól tizenkilenc éves korig tart. Ez a legnehezebb leírható életszakasz. A serdülőkort gyakran jellemzi, lázadás, belső zűrzavar, ezért is tartják ezt az időszakot a "vihar és stressz" korszakának. (Atkinson és Hilgard 2005, 122.) A felnőtté válás folyamata nem zajlik le automatikusan! Komoly próbatétel mind a szülők, mind a gyerekek számára. Ez a folyamat szinte minden esetben feszültségek és konfliktusok forrása.

A pubertás évei alatt a fiatalok jelentős kognitív, érzelmi és szociális átalakuláson mennek át. Ez az időszak jelentős hatást gyakorol testképükre, önértékelésükre és kapcsolataikra. Erik Eriksen pszichoanalitikus szerint a serdülőkor legfontosabb feladata a személyes identitás kialakítása. (Atkinson és Hilgard, 2005) Az identitás megszerzése a húszas évek elején vagy közepén következik be. Mindaddig azonban, az egyén nem rendelkezik olyan belső normákkal, melyek segítségével értékelni tudná magát az élet fontos területein vagy el tudna igazodni a különböző helyzetekben. Ahhoz, hogy a felnőtté válás útján sikerrel járjanak, el kell sajátítaniuk a hétköznapi élethelyzetekben való megfelelő viselkedést. Meg kell tanulniuk felülemelkedni a különböző konfliktushelyzeteken, magabiztos és harmonikus viszonyt kialakítani önmagukkal, szüleikkel és barátaikkal, illetve tudniuk kell kezelni az iskolai feladatok miatt rájuk nehezedő stresszt. Ez pedig egyáltalán nem könnyű.

Sőt, határozottan állítom, nehéz helyzetben vannak a Z generáció fiataljai! Gondoljanak csak bele: két világba is szocializálódniuk kell.. Az egyik a szüleik által is jól ismert offline, a másik a képernyős felületekkel zsúfolt, ingergazdag online világ. S, ha az offline térből hiányoznak a stabil alapok, ne is lepődjön meg senki azon, ha az online térben való létezés komoly problémákat okoz a gyerek személyiségének fejlődésében!

Következő bejegyzéseimben e két létezés közötti különbségekről, összefüggésekről és ezeknek a fiatalok életére gyakorolt hatásairól írok. Olvassák a blogot akkor is!

Niki