A mai napra egy olyan témát választottam, ami a digitális világban felnövő nemzedék és ezáltal az őket nevelők életében megkerülhetetlen. Oda kell rá figyelni, komolyan kell venni, mert súlyos problémákat okozhat!
Számtalanszor hallhatta, olvashatta már a Kedves Olvasó, hogy a média a valószerűtlen női és férfi alakok ábrázolásával torzítja a médiafogyasztó testészlelését. Különösen veszélyes ez kiskamasz - és tinédzserkorban (főként lányoknál, de egyre több fiú is érintett), hiszen kialakulóban lévő személyiségük roppant sérülékeny. Továbbá a közösségi oldalak aktív felhasználóiként a folyamatos összehasonlítgatás és egymás véleményezésének kereszttüzében léteznek. Ha mindez nem lenne elég, tombol a bikini szezon: még kiélezettebb az egyén saját testéhez való viszonya!
Kezdjük az elején, a legfontosabbal: a szülői példával! Rendkívül fontos - már óvodás korban is -, hogy a gyerek ne azt hallja szüleitől, hogy elégedetlenek testükkel és másokat is kritizálnak, mert akkor ez lesz számára a követendő példa. Ne a gyerekkel osszuk meg testünkkel kapcsolatos kritikáinkat, mert akkor ő is azt tanulja meg, hogy hibát keressen a saját testén. Marilyn Monroe szavait tartom követendő példának: "Senki sem mondta nekem kicsiként, hogy csinos vagyok. Minden kislánynak kell mondani, hogy szép, még akkor is, ha nem az." Aki ilyen alapokkal indul el a tinédzserkori identitáskeresés, kísérletezés világába, ellenállóbb lesz a főként a közösségi médiák által felerősödő testkép - és evészavarok kialakulásával szemben. Sőt, Kedves Olvasó, azt javaslom, hogy kiskamaszának mutassa meg (a nagyobbak valószínű már látták, de érdemes együtt is végignézniük) a Dove Valódi Szépség Kampányát! Íme a link: https://www.youtube.com/watch?v=0gqcdWqsBF4 !
Mielőtt tovább haladnék, fontosnak tartom tisztázni, mi is a testképzavar és az étkezési zavar, illetve ismertetek három gyerek és serdülőkorban előforduló evészavart. Nem vagyok a téma szakértője, csupán sok-sok olvasás és kutatgatás után olyan információkhoz jutottam, amiket szeretnék megosztani a Kedves olvasóval - a teljesség igénye nélkül! A testképzavar és az evészavarok mondhatni kéz a kézben járnak: a testsúly és az alak észlelésének tartós zavarából adódhatnak az evészavarok, és egyes evészavarok tünetei között van a torzult testkép.
Az egyik legismertebb és leggyakoribb evészavar az anorexia nervosa, mely pszichés eredetű étvágytalanságot jelent. E betegség fő jellemzői, hogy a beteg drasztikus mértékű fogyásra törekszik az étel elutasításával és túlzott testedzéssel, torzult a testképe és fokozottan fél az elhízástól. (Csenki, 2013)
A leggyakoribb evészavar pedig a bulímia nervosa, melynek vezető tünete a visszatérő falási rohamok. Ezeket a "zabálásokat" követik, a súlygyarapodás megelőzésének céljából az ismétlődő kompenzáló viselkedésformák: hánytatás, hashajtók stb. (Csenki, 2013)
Napjainkban egyre elterjedtebb evészavar az orthorexia nervosa, az egészségesétel-függőség. A beteg kényszeresen sokat foglalkozik az egészséges táplálkozással, az ételek minőségére figyel megszállottan. (Csenki, 2013)
A legfrissebb statisztikák szerint a közösségi oldalak, mint például az Instagram (okostelefonon történő fotók és rövid videók megosztásán alapul) népszerűbbek, mint valaha. Az ismerősök és ismeretlenek (vannak teljesen nyilvános profilok is) emberek testét, életmódját ábrázoló képek befolyásolják, hogyan látjuk önmagunkat - oly módon, amit nem is gondolnánk. Bár a közösségi médiahasználat és az evészavarok közötti kapcsolatot elemző kutatások még gyerekcipőben járnak, nem árt, ha nem ismeretlen számunkra ez a terület és néhány alapgondolattal tisztában vagyunk. Egyre több olyan Instagram-profil létezik, ahol a felhasználók fotókat töltenek fel a fogyásukról, izmosodásukról, egészséges ételekről, ezzel inspirálva követőiket hasonló életmód kialakítására. Gondoljunk csak bele, ilyen fotókat nézegetve egy identitását még kereső tini milyen könnyen érezhet elégedetlenséget saját testével, táplálkozásával kapcsolatban! Ő azt látja, hogy az adott illető elégedett a testével (különben miért posztolna fotókat magáról állandóan?), sőt, mi több, boldognak tűnik. Azt viszont nem látja a kamasz, hogy ez az egyén sanyargatja magát, kényszeresen próbál csak egészséges ételt fogyasztani, de abból is csak keveset. Ami pedig a legfontosabb: a legtöbb esetben ezek az emberek egyáltalán nem elégedettek a testükkel, egyáltalán nem boldogok! Ahhoz azonban, hogy ezt a serdülő vagy kiskamasz felismerje és megértse nélkülözhetetlen a szülővel folytatott párbeszéd e téma kapcsán. Ha gyerekünk nem is kezdeményez ilyen beszélgetést, nyugodtan kezdeményezzünk mi. Kérdezzünk rá akár konkrétan is: "Egyre többször olvasok arról, hogy fiatal lányok súlyos fogyókúrába, testedzésbe kezdenek, túlzottan ügyelnek az egészséges táplálkozásra, te is tapasztalsz ilyet a környezetedben vagy az interneten kalandozva? Mit érzel/gondolsz ezzel kapcsolatban?". Persze, ez csak egy példa, de mindenképp beszélgetni kell a gyerekkel erről!
Annál is inkább, mert léteznek olyan oldalak is, ahol evészavarokkal küzdők (persze ők maguk, nincsenek tisztában azzal, hogy betegek) adnak tanácsokat egymásnak, akár arról is, hogyan titkolják el szüleik elől, ha hánytatják magukat, ezek az úgynevezett "pro-ana" oldalak. EZ NEM VICC! Íme az egyik legnépszerűbb: https://theproanalifestyleforever.wordpress.com/thinspiration/! Bár a honlap felhívja a figyelmet, hogy ez nem egy anorexiára "buzdító" oldal, már a képeket elnézegetve is kétsége támad az embernek ezt illetően. Az oldal főszava a thinspiration is ezt támasztja alá: angol szavak szójátéka, mely a thin=vékony és az inspiration=ösztönzés, inspiráció szó összefésülése. Íme egy tanács az oldalról: "Ha eszel,egyél tükör előtt,mert akkor megundorodsz magadtól és elmegy az étvágyad." (Bakos, 2011) Egészen döbbenetes, ugye?!
Természetesen nem azt mondom, hogy minden gyereknek, aki aktívan használja a közösségi médiát, torzulni fog a testképe és étkezési zavarokkal küzd majd vagy, hogy mindenki aki képet posztol fogyásáról, testedzésének eredményéről, az beteg! Csupán arra próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogy ezek az oldalak potenciális táptalajt nyújtanak ezeknek a pszichés eredetű betegségeknek a kialakulásához. A mai gyerekekre annyi veszély leselkedik, amire az eddigi generációknál nem igen volt példa. Nehéz helyzetben vannak és "kutyakötelességünk" segíteni nekik boldogulni!
Hamarosan újra jelentkezek, olvassák a blogot akkor is! :)
