Nem
csak és kizárólag a képernyős felületekben gazdag világ – amibe beleszülettek –
határozza meg, ki lesz belőlük. Tragédia lenne, ha ezt elhinnénk! –
Ez a személyes meggyőződésem! Ez a gondolatom inspirált a téma kutatásában, és
ezt támasztottam alá a diplomamunkámban.
Ahhoz, hogy valóban
mélyre láthassunk, az elején kell kezdenünk. Első lépésként ismerjük, értsük
meg a csecsemő – és gyermekkori élmények rendkívüli fontosságát a későbbi
személyiség alakulásában. Ehhez elengedhetetlen a mai és a jövő heti bejegyzés!
Ajánlom azoknak, akik még csak tervezik
a gyerekvállalást, és ajánlom azoknak, akik már gyermeket nevelnek. Innen indulunk
el, ez lesz az alap, amire építkezünk!
Annál is inkább, mert a Z
generáció második hullámába tartozók (2005 és 2010 közötti születésűek) még
javában élik gyerekkorukat, még érdemben fel lehet használni azt a tudást, amit
átadok a kedves Olvasónak. Főképp igaz
ez, az alfa generációra, hisz ők életük legelején járnak. A Z generáció
idősebb tagjai (1995 és 2000 között születettek) már túl vannak a csecsemő – és
korai gyerekkori éveken, így az őket nevelőknek azért tartom fontosnak bemutatni
ezeket az ismeretek, hogy merjenek tisztán látni. A digitális világ önmagában nem tehető felelőssé a gyerekeket érintő
esetleges problémákért! Döntő jelentőségű ezt megérteni és elfogadni!
A tudomány számára ma már
nem titok, emberi kapcsolataink és a bennük átéltek komoly hatást gyakorolnak a
génműködésre, az agyi idegsejthálózatok elraktározzák azokat. A környezet és a
gének között szüntelen párbeszéd van! Tekintélyes neurobiológiai kutatások
igazolják, hogy az empátia kialakulásért, a szeretetre való képességért a tükörneuronok tevékenysége a felelős.
(Bauer 2010, 2011) Egy olasz kutatócsoport munkájához kötődik e neuronok
felfedezése. (Erre nem térek ki részletesebben, akit érdekel a kutatás, annak ajánlom
Joachim Bauer Miért érzem azt, amit te? – Ösztönös kommunikáció és a
tükörneuronok titka című könyvét.)
A tükrözésre szükség van
ahhoz, hogy a gyermekben kialakuljon az empátia és a kötődésérzet. Az újszülött
már rendelkezik azzal a tükörneuron rendszerrel, amely képessé teszi őt a
legfontosabb emberekkel történő tükrözéses tevékenységekre. Nagyszerű példa
erre, amikor valaki kanállal etet egy kisbabát és maga is önkéntelenül kinyitja
a száját. Tátott szájra az újszülött is tátott szájjal reagál. J Ez a lenyűgöző utánzóképesség az alapja
annak, hogy már a kisgyermek életének elején kialakuljon a kötődés közte és
gondozója között. (Bauer, 2010)
Az érzelmi kapcsolatok
kialakításának lehetőségét a csecsemők számára a tükörneuronok adják meg. Például
amikor a kisbaba mosolyog, és mi visszamosolygunk rá, azzal segítjük az érzelmi
reagálás képességének kialakulását. Bíztató és megnyugtató, hogy már ilyen
korán tehetünk azért, csemeténk olyan stabil alapokra építkezzen, ami
megvédheti őt a digitális környezet potenciális ártalmaitól.
Az empátia és a
kötődésérzet a fejlett érzelmi intelligencia (EQ) alappillérei. Ami épp oly
fontos az életben való boldoguláshoz, mint az értelmi intelligencia (IQ).
Különösen így van ez a virtuális világban, ahol a korának megfelelő érzelmi
intelligencia hiányában komoly veszélynek van kitéve a gyermek identitásának
fejlődése és társas kapcsolatai. (Későbbi bejegyzéseimben bővebben olvashat
majd erről!)
Az érzelmi intelligenciát
nagyon jól lehet fejleszteni mese és játék segítségével! Erről írok a következő
héten. Olvassák a blogot akkor is!
Niki
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése